Úton Mestiába

Mestiába van repülőjárat, heti ötször Tbilisziből 65 lariért (~7800 Ft), ebben benne van a reptéri transzfer is. A Vanilla Sky utazási irodán keresztül lehet jegyet vásárolni, ezt viszont érdemes akár hónapokkal előre foglalni szezonban. Nem, nem személyesen. A neten fellelhető címről kiköltözött az iroda a város szélére. Tehát ez nem jött össze.

Második opció a vonat + marshrutka kombó. Minden este (idén) 21.10-kor indul vonat Tbilisziből Zugdidibe. Én 30 lariért (~3600 Ft) első osztályra hálókocsiba vettem jegyet, úgyse volt még ilyen. Kb. 300 km lehet a távolság, viszont a vonatnak kell vagy 9 óra ehhez. Teljesen rendben volt a dolog, ami furcsa volt, hogy jegyvásárláskor és felszálláskor is kértek útlevelet/személyit (Grúziába nem kell útlevél egyébként). A jegyen grúzul van minden, de ki lehet a képek alapján sakkozni, hogy melyik kocsi, melyik ülés stb. Egyedül a vasútállomáson nem volt tényleg sehova kiírva a vágány, de azt megkérdeztem.

A grúzoknál nagyon sok és jó limonádét lehet kapni, csinos kis üvegekben is stb. Rosszul meséltem néhányotoknak, én meg voltam győződve arról, hogy a zöld színű ánizsos, de nem, tárkonyos (!) limonádé. Hát, nem sokkal megnyugtatóbb. Főleg kellemetlen volt, hogy egész útra volt egy fél literes üvegnyi vizem és egy liter ebből a szörnyűségből.

Egy német biológus sráccal utaztam együtt, aki a Mestia közelében lévő Ushguliban kutat a szakdolgozatához, grúzul meg lehet tanulni, neki sikerült.

Zugdidibe érkezéskor a parkoló gyakorlatilag Mestiába tartó marshrutkákkal volt tele. 20 lariért vittek el, ebből nem nagyon lehet alkudni, mert úgyse jutsz el másképp. A csomagomat feldobták a busz tetejére, szépen rákötözték, beültettek egy grúz lány és a sofőr mellé és amint megteltünk indultunk is.

Természetesen hamar kiderült, hogy nem fogunk nagy beszélgetéseket megejteni a nem létező orosz tudásomnak köszönhetően. Persze a sofőrök nagyon érdeklődőek voltak. Megálltunk fél órás szünetre (ez az út hosszától függetlenül megvan) és pár perc után kijött értem az egyik sofőr és beinvitált az étterem szerű helyre. Leültettek, khachapuri, tojás, sör, egyél. Mivel csak activityztünk behívták a buszon mellettem ülő grúz lányt is, tudott pár szót angolul, így már jobban örült mindenki. Az mellékes, hogy mindegyik sofőrünk megivott pár sört és szerpentinen haladtunk.

Egyedül utaztam, nem volt meg a szállásom címe (az túratársam szervezte), így az út végére már örökbe akartak fogadni, ami valljuk be nem lett volna túl jó ötlet, de ettől még kedvesek voltak. Fél 11 körül, tehát jó 4 óra utazás után értünk Mestiába, ami természetesen több külön bejegyzést is megérdemel majd.

Tbiliszi – a város

Második nap összeszerveztem egy kisebb társaságot a pakisztáni újságíróval és két német sráccal elindultunk várost nézni. Tbiliszi amúgy kb 1 milliós város, a Kura (Mtkvari) folyó partjain. Wikipedia vége.

DSC08496k

Megnéztük a kötelező dolgokat, felvonóval felmentünk a Narikala-erődöz (metró kártyával 1 lari volt egy útra). A felvonó lenti állomása előtt letelepedtünk kicsit amíg az egyik német srác elment enni, ezalatt a másik német srácot betámadta egy egész iraki família, hozzátenném perfekt angollal és egyből elkezdték szervezni a lányuk kijutását Németországba orvosnak tanulni. Érdekes volt, pakisztáni barátunk nagyokat sóhajtozott. Az utunk végén khatchapurit és fügét ebédeltünk, az utóbbit gyakrabban el tudnám itt is viselni.

Nem említettem, hogy én úgy indultam el, hogy nem tudom merre megyek. Ezen elég sokat őrlődtem, mivel Mestiát, ahova alakulóban volt a túratárs, a többség nem ajánlotta és emellett a távolság se elhanyagolható (460 km). Közelebb lett volna Kazbegi, vagy ami pedig igen vadregényes az Omalo. Azt tudtam, hogy Batumiba el akarok jutni az ott élő ismerősöm miatt, viszont az se lett volna tragédia, ha nem. Így sokat beszélgettem, nézelődtem, agyaltam.

DSC08540k

Az aznapi erkélyes beszélgetés mellett azt is kitaláltam, hogy másnap elmegyek Goriba (Sztálin szülővárosa) és Uplistsikhe barlangvárosába. Aztán elhatároztam, hogy este Mestiába állok majd tovább, nem maradok. Mérlegeltem, hogy egyedül vagyok, túrázni így nem akartam hosszabban, Mestiába pedig van kisrepülő minden második nap.

Másnap már dél volt mire sikerült kiderítenem (rossz cím, rossz telefonszám stb), hogy a repülőre már születésem előtt elfogytak a jegyek. Így sajnos az aznapi terveim ugrottak és fel kellett lelkileg készítenem magam az éjszakai vonatra, majd marshrutkázásra.

Aznap is sikerült összeszedni egy társaságot, német, koreai és ukrán srác. (Igen, lányok nem nagyon voltak vagy ha igen, csapatosan) A fürdő melletti vízeséshez mentünk el, ez gyakorlatilag a belvárosban van. Utána csak a vonatjegyemet megvenni mentem el és ebédeltünk a koreai sráccal. Sajnáltam persze, hogy Tbiliszi környékén nem sikerült sok mindent megnézni, de a megismert emberek kárpótoltak. Tényleg úgy érzem nagyon szükségem volt már pár ilyen benyomásra és pihenésre, leginkább.

tumblr_nvat2yqJpn1r3hunwo2_r1_1280