mesztia – SZALKAI EMESE

Második nap Mesztiában a kereszthez vezető túrát céloztuk meg. Természetesen a brutális mennyiségű reggeli után, aminek a 20 %-át sikerült elcsomagolni is. Mikor előző nap keresgéltük melyik toronyba lehet ingyen felmenni ezen, a legmeredekebb úton indultunk el, ez vezet a kereszthez is. Így szokás szerint az első 30-40 percem arról szólt, hogy visszanyerjem a tüdőkapacitásom. Ezen nem segített, hogy nem volt semmilyen sapkám/kendőm (sose éreztem még hiányát mostanáig), illetve hogy a földút unalmasnak tűnt ezért a piros jelzésen mentünk toronyirány.

Maga a túra nem túl izgalmas, viszont a kereszthez felérve a kilátás mindent kárpótol. Elég aktív élet volt itt fenn 2300 méter magasan. Házikók, veteményes, disznók. Tovább folytatva a túrát a Koruldi tavakhoz lehet eljutni. Mivel a helyiek azt mondták hogy nincs messze, így neki indultunk. Mint kiderült még 400 m szintkülönbségről lett volna szó, nem nehéz úton, de ránk esteledett volna, így visszafordultunk. Nem volt rossz döntés. A lengyel pár akikkel találkoztunk, mindenféle túrázási tapasztalat hiányában továbbment. Besötétedett mire leértek, illetve a tavak se voltak annyira izgalmasak, mint kiderült.

Így mi több mint 1000 méteres szintkülönbséget megtéve – oda meg vissza is – (nagyon büszke vagyok ám magamra) vacsorára visszaértünk a házinénihez aki persze chachával várt. A képek többségén az Ushba (4710 m) látható.

Másnap én folytattam az utamat Batumiba. Minden busz Mesztiából reggel indul, érdemes 8-ra ott lenni. Kutaiszibe talán még könyebb eljutni, de én épp 250 km-t terveztem megtenni, így nem kockáztathattam a buszokkal. Mindez 30 lariba (~3500 Ft) került, amihez járt egy lerobbanás (elfogyott az üzemanyag – bevontattak a következő kúthoz), egy csapat nehézen kezelhető izraeli és egyre fülledtebb meleg a tengerhez közeledve.

Mielőtt Grúziába utaztam megpróbáltam útitársakat találni Couchsurfingen. Pontosabban az ország csoportjába írtam csak be, tehát azért így nem erőltettem magam halálra. Szerencsére tudtam válogatni, azonban az emberek többsége jó előre megtervezte az útját velem ellentétben, illetve referencia nélküli emberekkel alapvetően nem veszem fel a kapcsolatot ilyen esetben. Így találkoztam Arminnal Németországból, aki otthonról végig motorral jött és tart Irán felé. Sok szempontból ez nagyon szerencsés volt, ugyanis túrázni se kellett egyedül, a szállás Mesztiában így le lett szervezve előre és a túra kezdetéig motorral mentünk, ami azért elég fasza volt.

A szállásunk egy homestay volt (a helyi családok ajánlanak fel szobát, ellátást), de igazából itt nem volt kirakva tábla, bookingon is kereshetné az ember, sajnos kontaktom sincs, de megmutatom szívesen merre volt élőben. 🙂 35 larit (~ 4000 Ft) fizettünk fejenként éjszakánként, ebben benne volt a reggeli és a vacsora, de olyan mennyiség, hogy azt szerintem maximum egy osztály tudta volna befogadni. A házinéni nagyon aranyos volt, igazából mindig elfelejtette, hogy nem beszélünk oroszul. A szüleié a ház, őket ápolja és mellette így jut egy kis betevő is.

A nem rövid éjszakai utazásom után elindultunk a Chalaadi gleccser felé. Lényegesen lerövidítettük a túrát így, hogy a hídtól indultunk. Azért így is kellett nem elsietve 1-1,5 óra a gleccserhez felérni. A túra után a városka egyik őrtornyába is felkapaszkodtunk. Szinte minden házhoz tartozik egy torony. Érdemes tudni, hogy a természeti adottságokból kifolyólag egy szinte bevehetetlen régióról beszélünk. A helyi szvánoknak saját nyelvük és kultúrájuk van, igazából a grúzok többsége eléggé barbárnak tartja őket. A vérbosszú erősen él még itt, az ismerőseim mesélték, hogy megcsalásért fülét vágják például az embernek. Úgy gondolom Mesztiában nem kell ilyenek látványától se tartani, hiszen a turizmus (sajnos) egyre jobban épül ki. Viszont aki Ushguliba is elmegy, az már más tészta.

A túra után kiültünk a városka parkjába sörözni és persze, hogy egy magyar srác jött oda hozzánk, mondta hogy vagy magyarnak vagy lengyelnek tippelt (átalakulok biztos). Ő sátorral volt és előre szólt, hogy készülhetünk a másnapi túránkra izmokkal, mert kemény lesz.