mestia – SZALKAI EMESE

Mesztia – Túra a kereszthez

november 11, 2015június 3, 2016 szemeseHozzászólás

Második nap Mesztiában a kereszthez vezető túrát céloztuk meg. Természetesen a brutális mennyiségű reggeli után, aminek a 20 %-át sikerült elcsomagolni is. Mikor előző nap keresgéltük melyik toronyba lehet ingyen felmenni ezen, a legmeredekebb úton indultunk el, ez vezet a kereszthez is. Így szokás szerint az első 30-40 percem arról szólt, hogy visszanyerjem a tüdőkapacitásom. Ezen nem segített, hogy nem volt semmilyen sapkám/kendőm (sose éreztem még hiányát mostanáig), illetve hogy a földút unalmasnak tűnt ezért a piros jelzésen mentünk toronyirány.

Maga a túra nem túl izgalmas, viszont a kereszthez felérve a kilátás mindent kárpótol. Elég aktív élet volt itt fenn 2300 méter magasan. Házikók, veteményes, disznók. Tovább folytatva a túrát a Koruldi tavakhoz lehet eljutni. Mivel a helyiek azt mondták hogy nincs messze, így neki indultunk. Mint kiderült még 400 m szintkülönbségről lett volna szó, nem nehéz úton, de ránk esteledett volna, így visszafordultunk. Nem volt rossz döntés. A lengyel pár akikkel találkoztunk, mindenféle túrázási tapasztalat hiányában továbbment. Besötétedett mire leértek, illetve a tavak se voltak annyira izgalmasak, mint kiderült.

Így mi több mint 1000 méteres szintkülönbséget megtéve – oda meg vissza is – (nagyon büszke vagyok ám magamra) vacsorára visszaértünk a házinénihez aki persze chachával várt. A képek többségén az Ushba (4710 m) látható.

Másnap én folytattam az utamat Batumiba. Minden busz Mesztiából reggel indul, érdemes 8-ra ott lenni. Kutaiszibe talán még könyebb eljutni, de én épp 250 km-t terveztem megtenni, így nem kockáztathattam a buszokkal. Mindez 30 lariba (~3500 Ft) került, amihez járt egy lerobbanás (elfogyott az üzemanyag – bevontattak a következő kúthoz), egy csapat nehézen kezelhető izraeli és egyre fülledtebb meleg a tengerhez közeledve.

Mesztia – Chalaadi gleccser

október 13, 2015június 4, 2016 szemeseHozzászólás

Mielőtt Grúziába utaztam megpróbáltam útitársakat találni Couchsurfingen. Pontosabban az ország csoportjába írtam csak be, tehát azért így nem erőltettem magam halálra. Szerencsére tudtam válogatni, azonban az emberek többsége jó előre megtervezte az útját velem ellentétben, illetve referencia nélküli emberekkel alapvetően nem veszem fel a kapcsolatot ilyen esetben. Így találkoztam Arminnal Németországból, aki otthonról végig motorral jött és tart Irán felé. Sok szempontból ez nagyon szerencsés volt, ugyanis túrázni se kellett egyedül, a szállás Mesztiában így le lett szervezve előre és a túra kezdetéig motorral mentünk, ami azért elég fasza volt.

A szállásunk egy homestay volt (a helyi családok ajánlanak fel szobát, ellátást), de igazából itt nem volt kirakva tábla, bookingon is kereshetné az ember, sajnos kontaktom sincs, de megmutatom szívesen merre volt élőben. 🙂 35 larit (~ 4000 Ft) fizettünk fejenként éjszakánként, ebben benne volt a reggeli és a vacsora, de olyan mennyiség, hogy azt szerintem maximum egy osztály tudta volna befogadni. A házinéni nagyon aranyos volt, igazából mindig elfelejtette, hogy nem beszélünk oroszul. A szüleié a ház, őket ápolja és mellette így jut egy kis betevő is.

A nem rövid éjszakai utazásom után elindultunk a Chalaadi gleccser felé. Lényegesen lerövidítettük a túrát így, hogy a hídtól indultunk. Azért így is kellett nem elsietve 1-1,5 óra a gleccserhez felérni. A túra után a városka egyik őrtornyába is felkapaszkodtunk. Szinte minden házhoz tartozik egy torony. Érdemes tudni, hogy a természeti adottságokból kifolyólag egy szinte bevehetetlen régióról beszélünk. A helyi szvánoknak saját nyelvük és kultúrájuk van, igazából a grúzok többsége eléggé barbárnak tartja őket. A vérbosszú erősen él még itt, az ismerőseim mesélték, hogy megcsalásért fülét vágják például az embernek. Úgy gondolom Mesztiában nem kell ilyenek látványától se tartani, hiszen a turizmus (sajnos) egyre jobban épül ki. Viszont aki Ushguliba is elmegy, az már más tészta.

A túra után kiültünk a városka parkjába sörözni és persze, hogy egy magyar srác jött oda hozzánk, mondta hogy vagy magyarnak vagy lengyelnek tippelt (átalakulok biztos). Ő sátorral volt és előre szólt, hogy készülhetünk a másnapi túránkra izmokkal, mert kemény lesz.

Úton Mestiába

szeptember 28, 2015június 4, 2016 szemeseHozzászólás

Mestiába van repülőjárat, heti ötször Tbilisziből 65 lariért (~7800 Ft), ebben benne van a reptéri transzfer is. A Vanilla Sky utazási irodán keresztül lehet jegyet vásárolni, ezt viszont érdemes akár hónapokkal előre foglalni szezonban. Nem, nem személyesen. A neten fellelhető címről kiköltözött az iroda a város szélére. Tehát ez nem jött össze.

Második opció a vonat + marshrutka kombó. Minden este (idén) 21.10-kor indul vonat Tbilisziből Zugdidibe. Én 30 lariért (~3600 Ft) első osztályra hálókocsiba vettem jegyet, úgyse volt még ilyen. Kb. 300 km lehet a távolság, viszont a vonatnak kell vagy 9 óra ehhez. Teljesen rendben volt a dolog, ami furcsa volt, hogy jegyvásárláskor és felszálláskor is kértek útlevelet/személyit (Grúziába nem kell útlevél egyébként). A jegyen grúzul van minden, de ki lehet a képek alapján sakkozni, hogy melyik kocsi, melyik ülés stb. Egyedül a vasútállomáson nem volt tényleg sehova kiírva a vágány, de azt megkérdeztem.

A grúzoknál nagyon sok és jó limonádét lehet kapni, csinos kis üvegekben is stb. Rosszul meséltem néhányotoknak, én meg voltam győződve arról, hogy a zöld színű ánizsos, de nem, tárkonyos (!) limonádé. Hát, nem sokkal megnyugtatóbb. Főleg kellemetlen volt, hogy egész útra volt egy fél literes üvegnyi vizem és egy liter ebből a szörnyűségből.

Egy német biológus sráccal utaztam együtt, aki a Mestia közelében lévő Ushguliban kutat a szakdolgozatához, grúzul meg lehet tanulni, neki sikerült.

Zugdidibe érkezéskor a parkoló gyakorlatilag Mestiába tartó marshrutkákkal volt tele. 20 lariért vittek el, ebből nem nagyon lehet alkudni, mert úgyse jutsz el másképp. A csomagomat feldobták a busz tetejére, szépen rákötözték, beültettek egy grúz lány és a sofőr mellé és amint megteltünk indultunk is.

Természetesen hamar kiderült, hogy nem fogunk nagy beszélgetéseket megejteni a nem létező orosz tudásomnak köszönhetően. Persze a sofőrök nagyon érdeklődőek voltak. Megálltunk fél órás szünetre (ez az út hosszától függetlenül megvan) és pár perc után kijött értem az egyik sofőr és beinvitált az étterem szerű helyre. Leültettek, khachapuri, tojás, sör, egyél. Mivel csak activityztünk behívták a buszon mellettem ülő grúz lányt is, tudott pár szót angolul, így már jobban örült mindenki. Az mellékes, hogy mindegyik sofőrünk megivott pár sört és szerpentinen haladtunk.

Egyedül utaztam, nem volt meg a szállásom címe (az túratársam szervezte), így az út végére már örökbe akartak fogadni, ami valljuk be nem lett volna túl jó ötlet, de ettől még kedvesek voltak. Fél 11 körül, tehát jó 4 óra utazás után értünk Mestiába, ami természetesen több külön bejegyzést is megérdemel majd.