Válogatott analóg fotók: https://www.behance.net/gallery/112129701/Slovenia
Az utazás covid idején, igazán mókás mulatság. Rengeteg elképzelés volt tavaly. Egy idő után már nem is mertük magunkat tévképzetekbe ringatni Renivel, hogy itt valami tervezhetőt tudnánk megvalósítani. 10 napot töltöttünk végül Szlovéniában, főképp a Bonhiji-tó partján kempingezve és túrázva.
Nem tudom mikor volt olyan vagy volt-e egyáltalán, hogy úgy vágtam bele egy utazásba, hogy előtte ennyi új és izgalmas élményben lett volna részem. Amikor Ljubljánába értünk gyakorlatilag másra sem vágytam, mint hogy ne érintkezzek emberekkel. Ez egy megdöbbentő érzés és igazán el is gondolkoztatott azon, hogy mégiscsak lehetséges azt a fajta környezetet, közeget megteremtenem magam körül, amit utazások alatt szoktam tapasztalni. Nyilván, ezek nem zárják ki egymást, de érdekes, hogy nem új élményekre, emberi kapcsolatokra kiéhezve ültem fel a vonatra. Más is volt ez az út, a hely miatt is, magam miatt is.
2 éjszakát Ljubljánában töltöttünk, semmi említésre méltót nem csináltunk. Nem volt rá szükségünk, voltunk már mindketten a városban, pihenni akartunk. Ezt követően buszra szálltunk és egészen Ukancig mentünk a Zlatorog nevű kempingbe. Még sose kempingeztem így normálisan, persze gyerekként a telken rengeteget, de én sokkal rosszabb körülményekre számítottam. Meglepett, hogy van normális vizesblokk, étterem, zöldséges stb. Az emberek este 10 után takarodót fújnak és be is tartatják egymással, hiszen sok a kisgyerekes család. Persze másik szempontból az sem túl jó, amikor hajnal 4-kor gyereksírásra ébredsz. Tehát a kemping szuper volt, egészen a végében vertünk sátrat, így egy kisebb túra volt minden alkalommal a wc-re menetel. Ez akkor kifejezetten kellemetlen, ha sok sört iszol.
Megérkezés után elmentünk egy gyalogos tókörre, ami kb 12 km. Györnyű az egész tó és környezete, több méter mélyre lelát az ember a tó vizében, az úszkáló halak is mindig látszanak. A legszebb reggel, amikor még be vannak ülve a felhők a völgybe és kezdenek felszakadozni. A túrán sikerült 2x egymás után elhasalnom, a teljesen egyszerű gyalogúton, ami jó odavágta a térdem és az oldalam. Szerencsére nagyobb bajom nem lett, de elég nevetséges volt a szitu.
Több kisebb túrát is csináltunk, voltunk a Savica és Mostnica vízeséseknél. Felmentünk felvonóval Ukancból és utána feltúráztunk a Sija nevű csúcsra. Illetve egyik nap egy helyi barátom elvitt minket kocsival Kranjska Gora környékére és ott egy lightos túra keretein belül a Slemenova Spicára mentünk fel.
Jó volt ez a kempingezés, de kicsit macerás kocsi nélkül. Bár vannak (olykor ingyenes) buszjáratok a környéken, viszont sok túrát a kedvezőtlen menetrendek miatt nem tudtunk megcsinálni. Legközelebb megmásszuk a Triglavot 🙂
SZALKAI EMESE 