Morskie Oko és a bokatánc

Mivel ez a tengerszem lenne Zakopane egyik legnépszerűbb látványossága, nem nehéz eljutni a bejáratig. A minibusz ami nem menetrendszerűen jár, hanem amikor megtelik elindul, 10 zlotyiért vitt minket el a bejárathoz. Mint említettem elég hirtelen ötlet volt ez, így a belépő is eléggé meglepett minket, majd a 8 km-es gyaloglás is a célig. Március révén hó ugye itt jócskán van és alapvetően a 3 órás távra a megtermett turisták a lovasszánt preferálják (50 zł), így az út eléggé elindult a gleccserré válás folyamatán. Ez még túrabakancsban is elég kellemetlen volt, még szegény barátnőm aki kevésbé volt felkészült…
6de28-dsc07520kch
Időben voltunk, így nagyon veszteni való nem volt, Krakkó után amúgy is élvezi az ember a friss levegőt, meg a természetet. Nagyon sok jó kondiban lévő helyi azért lehagyott minket, de természetesen odaértünk, ebédeltünk is egyet a menedékházban, megbeszéltük, hogy nyár elején szervezünk egy több napos túrát a környéken. Beszéljenek a képek…

Zakopane stoppal

Kristin barátosnémmal egyszer megszületett az ötlet: irány Zakopane! Ez mindkettőnknek kimaradt amikor itt nyaraltunk (külön-külön) 2 éve és mivel 1 napos dologra volt csak idő, így úgy találtuk, hogy a Morskie Oko megtekintése lesz számunkra a legalkalmasabb. Ha majd jövünk nyáron/tavasszal több napra, legalább ezzel már “nem kell foglalkozni” és mehetünk szabadon a hegyekbe.
4c390-p1070347
Mivel Zakopane innen nagyjából 100 km-re lehet a stoppolás mellett döntöttünk, úgyis mindig mindenki le akar beszélni róla és a beszélgetésbe bevont helyiek is annak döcögős mivoltáról számoltak be. Nem hiába létezik a http://hitchwiki.org/ weboldal, hogy a hozzánk hasonló embereken segítsen. Mindent amit érdemes tudni az adott városokról leírnak plusz bejelölik a stoppolásra legalkalmasabb helyeket is.
Mi vasárnap reggel kivillamosoztunk a Borek Falecki nevezetű végállomáshoz és ott pont van egy benzinkút és pont egy olyan útszakasz, ahol konkrétan kiordított a srác a kocsiból, hogy szálljunk be, pedig még bele se melegedtünk igazán a táblatartásba. A mi 0 lengyel és az ő 0 angol tudásával azért összehoztuk, hogy ő futni megy a szomszéd településre és odáig el is vitt minket, tökéletes helyen ki is rakott. A második uraság már kissé érdekesebb szerzet volt, ő pár szót már beszélt, de igazából sokat lehet activityzni. Síelni készült, de valószínű félreértettük vagy csak nagyon lelkes volt, hogy egészen Zakopanéig elvitt minket. Sőt megállt megkérdezni a helyieket és vett is nekünk a tátrai sajtból az oscypekből is. Voltak ragaszkodós pillanatai, de rendes ember módjára kirakott minket a buszállomáson. Majd innen mentünk a tóhoz.