Kicsi a világ

Once Erasmus, always Erasmus. Mondogatja lelkesen mindenki a bulikban, búcsúzáskor, amikor fél vagy egy évet tanul külföldön. Így 5(!) év távlatából megerősítem, tényleg. Mondhatni ez a harmadik alkalom. 1 év Kolozsváron, fél év Szegeden és most Krakkó. Biztosra mondhatom, hogy nagyon sok köze van az Erasmusnak ahhoz, hogy én itt vagyok. Aki teheti, mindenképp éljen a lehetőséggel. Nem lenne ennyi ismerős, nem botlanék beléjük minden európai nagyvárosban, így nem lenne most sem a kis társaságunk. Velük töltöttem az első szombat estét. Hozzátenném, a többséggel maximum köszönő viszonyban voltunk, de hát az ilyen dolgok mindig összehozzák az embereket. 🙂
bc767-elsoszombat

Eljutni Krakkóba

8a595-dsc072612bcopy2bcopy

Az ilyen last minute utazások, amikor tényleg lövésed sincs, hogy a hét melyik napján szeretnél kijutni, mindig a legjobbak. Ugyanis a munkába álláshoz kellett egy alkalmassági, amit természetesen csak kint, a szerződéses klinikán lehetett megcsinálni. Okoztak pár kellemetlen pillanatot és brutális telefonszámlát is. (Utólag kiderült, hogy rossz telefonszám volt a papíron megadva egyébként és a helpdesket tárcsáztam folyamatosan…100 Ft-ért, percenként, hosszú várakozással)

A következő szomorú felismerésem jegyvásárlásnál történt, ugyanis a vasutasok bevezették, hogy bizony a kedvezményes jegyek értékesítését lezárják 3 nappal indulás előtt. Így ott álltam, hogy 50 € helyett 100-at fizettem, egy egyébként 5500 Ft-os buszútra, amivel csak az a baj, hogy heti kétszer megy.
Az út maga rendben volt. Köszönöm Szandiéknak a búcsú Ászokat. 10 órányi zakatolás után hajnalban érkeztem Krakkóba, szerencsére a cég által biztosított szobát megengedték, hogy elfoglaljam korán. Most, az első 3 hetemet egy nagyon szokatlan, sokcsillagos helyen töltöm. De erről majd később.