Batumiba érkezésem után, a 100 támadó taxist elüldözve várom a helyi barátnőmet a kikötőben. Mivel nem terveztem semmit túl, így nagyon örülök, hogy befogadott. Azonban hirtelen pánik fog el, mikor az ATM visszadobja a kártyámat és a buszjegyemet fizető lengyel párnak is zlotyiban adom oda az összeg felét.
A grúz közlekedésről már valószínű írtam, zöld lámpánál is nehézkes az átjutás, de engem megtámogatott egy nő a haladásban egy seggre veréssel.
A lakásban lepakolás, bemutatkozás a családnak. Ők oroszul beszélnek otthon, viszont a nagypapa is folyékonyan nyomja az angolt. Természetesen nem értik, hogy engem hogy engedhettek el a szüleim vagy (amikor a korom kiderül) a férjem egyedül ilyen veszélyes helyre. A lányok rendszerint 20 év körül már férjhez mennek és lebabáznak, a barátnőm külföldön tanul, ő más természetesen. A híres grúz vendégszeretet megvan.
Nagy szerencsém van ezzel a hétvégével, zajlik az élet, Batumi napok vannak. Várost nézünk, ebédelünk, este pedig egy kisebb társasággal beülünk sörözni. Nyelvi gondok nincsenek, mindenki beszél angolul közülük. Amikor elmondom a sztorit a grúz ábécéről, hogy úgy találták fel, hogy kiöntöttek az asztalra egy tál spagettit, jön a megjegyzés, hogy ezt biztos az örmények találták ki. Beszélünk a borról, Puskásról és grúz szokás szerint mindenki 10 perces tósztot mond, mielőtt meginnánk azt az egy kör chachát.
Batumi érdekes, nem lehet összehasonlítani Tbiliszivel. Szép a maga módján, de nagyon jön a pénz, építkezés mindenhol, ez egy más Grúzia. És a Fekete-tengernek a kavicsos oldala 🙂
Amit csak messziről láttam az a chacha szökőkút. Elméletileg minden este 10 percig víz helyet chacha folyik a kútból.
Másnap este indulok Kutaiszibe a hajnali járatomra. Barátnőm és a nagyapja kísérnek ki a buszhoz, amin ismét a sofőr mellett kötök ki. Ez nem a tipikus turista járat és egy féltucat ittas helyi srác adja a nem túl kellemes hangulatot éjszakára. A sofőr szerencsére tudja őket kezelni, így bármilyen gond nélkül kijutok a reptérre és repülök Pestre.
SZALKAI EMESE 