Kicsi a világ

Once Erasmus, always Erasmus. Mondogatja lelkesen mindenki a bulikban, búcsúzáskor, amikor fél vagy egy évet tanul külföldön. Így 5(!) év távlatából megerősítem, tényleg. Mondhatni ez a harmadik alkalom. 1 év Kolozsváron, fél év Szegeden és most Krakkó. Biztosra mondhatom, hogy nagyon sok köze van az Erasmusnak ahhoz, hogy én itt vagyok. Aki teheti, mindenképp éljen a lehetőséggel. Nem lenne ennyi ismerős, nem botlanék beléjük minden európai nagyvárosban, így nem lenne most sem a kis társaságunk. Velük töltöttem az első szombat estét. Hozzátenném, a többséggel maximum köszönő viszonyban voltunk, de hát az ilyen dolgok mindig összehozzák az embereket. 🙂